A barátságod nagyon sokat jelent nekem. Ha te sírsz, én is sírok
Ha nevetsz, én veled nevetek. Ha te kiugrasz az ablakon .. én nevetek tovább! :D
Bárki is mondta, hogy lehetetlen azt dolgot hiányolni, amid még nem volt, nyilvánvalóan sosem volt még szerelmes.
A szerelem nem csak ölelésekről, csókokról, "szeretlek"ekről és "hiányzol"okról szól.. szerelem az, mikor pillangók vannak a gyomrodban amikor éppen Rá gondolsz..
A szerelem csak egy fejezet a fiú életében, de a lány számára ez az egész könyv ..
És ha egy kicsit csökönyös lennék az azért van, mert emberi szív vagyok, és az már csak ilyen. Az emberek félnek, hogy valóra váltsák legnagyobb álmaikat, gondolván, hogy meg sem érdemlik, vagy megvalósítani nem tudják őket. Mi, emberi szívek, meghalunk a félelemtől, ha csak rágondolunk a szeretett lényre, aki örökre elmegy, vagy arra a pillanatra, amikor meghiúsul a várakozás, vagy arra a kincsre, amely - ahelyett, hogy előkerülne - mindörökre a homok rejtekében marad. Mert ha ez történik, végül nagyon szenvedünk.
Van mikor egy ember olyan vonzalmat ébreszt bennünk, hogy mikor a közelébe vagyunk, elgyengülünk és az eszünk harcol ellene, de tagjainkban érezzünk azt a mérhetetlen vágyat iránta, ami elöl hiába menekülnénk, hisz úgy sem tudunk, mert a szívünk diktál, és az akarat már mást is mond…
Szoktál a hasadon aludni? Nem? És én aludhatok rajta? :P
Maga az a tény, hogy éppen engem hívott, jelzi, hogy számára mit
jelentek – s hogy én odarohantam, gondolkodás nélkül, mutatja, hogy mit jelent számomra ő.
Most üvegszilánkon térdelsz,
De ez sem segít már.
A bűntudattól elvakultan képtelen vagy gondolkodni.
Képzeld magad az ő helyébe, mit érezhet most
Gyűlöletet, vagy bűntudatot?
Mindent akartam, ami nem volt az enyém. Ám amikor megkaptam, már nem pontosan az volt, amire vágytam.
Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet. (L)
Furcsa, de ha padlón vagy, sokan segítenek, viszont azért néha piciket beléd is rúgnak, nehogy eszedbe jusson feltápászkodni. Aztán amikor már térdelsz, akkor hirtelen minden megváltozik. Azt akarják veled elhitetni, hogy még nem vagy kész, és különben is, minek állni, amikor fekve kényelmesebb. Okosabbnál okosabb tanácsokkal látnak el, kivetítve rád a saját félelmüket, és ha te félresöpröd ezt az egészet, akkor fel vannak háborodva, hogy is merészelsz szembenézi az életeddel. Minden erővel azon vannak, elhitessék, amit csinálsz, az széllel szemben hugyozás, holott már rég más szelek fújnak, vagy csak te vagy jó irányban.
Mondjuk ki, a legtöbb ember nem szereti, ha erősebb, bátrabb, merészebb, őrültebb vagy náluk, hisz azzal, hogy te felvállalod, ellapátolod a szart a portádról, az ő piszkuknak sem lesz létjogosultsága, arról nem is beszélve, mindenki pontosan tudni fogja, a büdös csak onnan jöhet, ahol szar is van.
Az a pár ember meg, aki gumicsizmát húz, és beáll melléd lapátolni, na, ők a barátaid, akik ismernek és bíznak benned, akármilyen idiótának is tűnsz. Vagy csak szarosan is szeretnek...
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés